Tolerancia, felzárkóztatás, integrált oktatás. Ezek ma a liberálisnak aligha nevezhető oktatáspolitika legfontosabb szavai. Annak ellenére, hogy az általuk néhány év alatt elért eredmények egyre inkább a ’katasztrófa’ kategóriába tartoznak.

Miskolcon (2005. augusztus 30-án) volt az első, magyarországi bírósági tárgyalás kifejezetten az iskolák szegregációs gyakorlata miatt. Az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (EHHGY) a városi bírósághoz fordult jogorvoslatért. Mert mint beadványukban írták, törvénysértőnek tartották, hogy az iskolafenntartó a város legalább három iskolájában úgy szervezi az oktatást, hogy a roma és hátrányos helyzetű gyerekek egyazon iskolán belül külön épületben és szegényesebb tanterv alapján tanulnak. Ezzel a különválasztó (szegregációs) gyakorlattal a fenntartó megsérti mind a Közoktatási, mind Az Egyenlő Bánásmódról és az Esélyegyenlőség Előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvényt. Bár ezt a pert első fokon elvesztették, a történetnek ezzel nincs vége.

A PISA 2000 jelentés szerint Magyarországon az alsó és felső társadalmi státuszú szülők gyerekeinek iskolai teljesítménye közötti különbségek kiugróan magasnak számítanak; Magyarország a vizsgálatban értékelt országok közül legkevésbé biztosít egyenlő esélyeket az alacsonyabb iskolai végzettségű szülők és a szegényebb családok gyermekeinek. Az iskolák társadalmi rétegek szerinti — egyre súlyosbodó — szegregálódása a legszembetűnőbben a hátrányos helyzetű, különösen a roma tanulók pályafutását befolyásolja: az ő iskolai mobilitási, így társadalmi érvényesülési esélyeik kimutathatóan sokkal korlátozottabbak.
A hátrányos helyzetű tanulók szélsőséges mértékű esélykülönbségeit igazolja, hogy amíg Magyarországon a tanulók megközelítőleg 70%-a érettségihez jut, a hátrányos helyzetű tanulók kevesebb, mint 10%-a fejez be érettségit adó középiskolát.
Az elmúlt időszakban végzett hazai kutatások adatai alapján legalább 44 általános iskola van ma Magyarországon, ahol a tanulók több mint négyötöde halmozottan hátrányos helyzetű, és további minimum 134 olyan általános iskola, és több mint 3000 olyan általános iskolai osztály, ahol a halmozottan hátrányos helyzetű diákok többségben vannak.

Az intézményi szegregáció egyik megjelenési formája a legalább 70%-ban halmozottan hátrányos helyzetű tanulókat szegregáltan oktató kistelepülési iskolák, mely a települési viszonyok miatt, valamint a szabad iskola választás elve miatt alakulnak ki. A tehetősebb családok a jobb felszereltséggel rendelkező iskolákba járatják gyerekeiket, ennek következtében a nem feltétlenül roma közösségekben, cigány iskolák jönnek létre. A többiskolás településeken az etnikai, szociális polarizáció a településen belül alakul ki. Jellemző, hogy a többségében halmozottan hátrányos helyzetű tanulókat, és főként romákat oktató iskolák rosszabb tárgyi, személyi és infrastrukturális feltételek között kénytelenek dolgozni. A szegregálódó intézmények általában a slumosodó körzetekben alakulnak ki, az iskolán belüli arányok azonban nem egyszerűen a körzetbéli etnikai és szociális összetételt tükrözik. A nagyvárosi szegregált iskolák feltűnően alacsony átlagos létszámmal működnek, így itt az egyik legmagasabb az egy gyermekre jutó fajlagos költség, és nem utolsó sorban, ugyan ez a helyzet a gyermekvédelmi szakellátásban részesülő tanulókkal is.

A szegregáció oka, a magyar oktatási rendszer, körzetekre illetve a szabad iskolaválasztásra épülő elve. A körzetek lényege, hogy az illető gyermek bejelentett lakcíme alapján a hozzá legközelebb lévő általános iskolába járjon. Ennek fényében az iskolaköteles felvenni a tanulói létszámba a gyereket, ha ezt a szülők igénylik. A törvény előírja, hogy felvegyék a gyermeket, de arról már nem rendelkezik, hogy milyen ellátást, illetve szolgáltatást kapjon. Ebből adódóan a gyerekek egy részét hátrányosan megkülönböztetik. Ez a probléma nem városi, vagy falusi, hanem az egész országra jellemző. Amikor a gyereket az iskola bizottsága, felmérik a gyermek képességeit, alkalmasságát, de nem veszik figyelembe a szociális, illetve az etnikai sajátosságokat, már az óvodában sem. Külön hátrányt jelent az óvoda által készített ajánlás, jelentés az egyes gyerekekről, amely sok esetben rasszista kifejezésekkel terhelt, elsősorban a szülők etnikai sajátosságai, anyagi helyzete miatt. A körzethatáron kívüli tanulók iskola összevonás révén „egy fedél alá” kerültek, de a tagiskolák megtartották beiskolázási körzeteiket. Közülük a hátrányos helyzetűek nem férhetnek hozzá a minőségi ellátási formákhoz meghatározott jellemzőik miatt, melyek között megtalálható az etnikai szempont is. A fenntartó nem kezdeményezte, az intézmények és pedagóguscsoportjaik sem tettek kísérletet arra, hogy a tanulók képességeit előzetesen felmérjék, s ennek alapján hozzanak szakmailag megalapozott döntéseket az átszervezés, az osztályba sorolás mikéntjeiről.

Egy eset: „A miskolci Selyemréti Általános Iskola nem vesz fel a szintén miskolci József Attila Általános Iskola körzetéből tanulókat a beiskolázási körzetre hivatkozva, néhány kivételtől eltekintve, akiknek egyike sem roma. Átjárás a József Attilából a Selyemrétibe gyakorlatilag nincs, a gyerekek szakkörökre sem járhatnak át a nagyobb választékot nyújtó Selyemrétibe.” – meséli a József Attila Általános Iskola egyik volt tanulója. Sok esetben ezeket az eltéréseket szellemi elmaradottságnak értelmezi a bizottság, és un. csökkentett tantervű osztályba sorolják, az amúgy egészséges gyerekeket. Ezek között a cigánygyerekek aránya irracionálisan felülreprezentált. Az iskolában így kialakulnak tisztán roma osztályok, amelyek képzési, felszereltségi színvonala messze elmarad az iskola többi osztályától. „Az anyaintézmény szakköreire a gyerekek nem járhatnak át, mert nem kaptak engedélyt. A taneszközök elavultak, amortizálódtak, a gyerekek összességében nem megfelelő körülmények között tanulnak. A sikeres továbbtanuláshoz szükséges tantárgyak (idegen nyelv, különösen az angol) és a számítástechnika oktatás terén az iskola alapszolgáltatást nyújt. A gyerekek csak német nyelvet tanulhatnak alapóraszámban, míg az informatika terén nem áll rendelkezésre korszerű számítógépes park és Internet.” – meséli a József Attila Általános Iskola egyik volt tanulója. Nem is beszélve az ilyen osztályból kikerülő gyerekek továbbtanulási lehetőségeiről, hiszen a gyerekek képtelenek megfelelni a középfokú felvételi elvárásoknak. „A József Attila Miskolc egyik legszegényebb negyedében, két gyakorlatilag gettósodott nyomortelep mellett található. Az iskolaépület és a mellette lévő sportpálya állaga rendkívül leromlott. Tornaterem az iskolában nincs. Tanulói WC-ből emeletenként egy-egy található. A mellékhelyiségek nem zárhatók. Az épület oktatás céljára egyáltalán nem megfelelő. Ebédlő nincs, csak konyhaszoba, ahol a gyerekek étkeznek. A tanárokra eső gyereklétszám 18-20 fő. Az anyaiskolával nagyon jó a viszony, de közös projektek egyelőre nem indulnak. Fejlesztések, beruházások az elmúlt években nem voltak... Egy másik volt tanuló hozzáteszi: „A két iskola oktatási szolgáltatásait illetően szintén jelentős különbség tapasztalható. Idegen nyelvek tekintetében a Komlóstetői Iskolában már alsó tagozatban alapképzés része az angol, német nyelvek oktatása, felső tagozaton pedig emelt szintű a nyelvoktatás, mindemellett a tanulók az iskolán kívüli tevékenységek keretében francia és eszperantó nyelvet is választhatnak. Ezzel szemben a Fazolában angol és német nyelvet tanulhatnak a gyerekek alapóraszámban a negyedik osztálytól. Lényeges a különbség a tanórán kívüli tevékenységek választékában is. Az anyaiskolában három művészeti iskola működik, melyen a gyerekek mintegy ötven százaléka tanul, az iskolában továbbá tizennégy szakkörből válogathatnak a gyerekek, ezzel szemben a Fazolában hét szakkör működik és egy művészeti iskola. Kirándulásokra a felsősöket viszik el, de csak akkor, ha pályázati pénzt nyer az iskola. Az ún. nem cigány iskolákban (Selyemrét, Bulgárföld, Komlóstető) szembetűnően jobbak az intézmények személyi, tárgyi és költségvetési feltételei. A szolgáltatásból, pl. a két tannyelvűségből nem, vagy nagyságrendekkel csekélyebb mértékben részesülnek bizonyos jellemzőik alapján a tagiskolai gyerekek, függetlenül attól, hogy vannak-e közöttük a képességeik alapján helytállni képes gyerekek. Az iskolának jó kapcsolata van a Goethe Intézettel és az Oxford Kiadóval, amelyek nagyban hozzájárulnak a korszerű tanítási eszközök, tankönyvek beszerzéséhez. Itt érkezünk el a másik jellemzőhöz a szabad iskolaválasztás problémájához. Ennek értelmében a szülők a gyerekeiket abba az iskolába írathatják be, amelyikben véleményük szerint a legjobb az oktatásba történő bekapcsolódás feltételei. Ha ez a választott iskola a körzeten kívül van, akkor az iskolának jogában áll válogatni a jelentkezők között. Így alakulnak ki az elit társadalmi réteg gyermekei számára fenntartott, jól felszerelt, jó minőségű képzést nyújtó, jó nevű iskolák, ahonnan a továbbtanulási feltételek nagyon kedvezőek.
Az egyik volt tanár szerint: „Pedagógiailag nem védhető, ha szervezeti, működési szempontból összevonnak intézményeket ilyen földrajzi közelségben, ám körzeteiket szeparálják. Az iskolákban külön ballagtak. Nem igazolható, hogy e mögött valamennyi érintett szülő sajátos kulturális autonómia igénye állana. Az iskolai rituálék egyik nyilvánvaló társadalmi funkciója az – még ha kizárólag formalitásnak is veszzük - hogy a gyerekek, példának okáért, az évnyitó és évzáró mozzanatokat „ünnepien” egyszer-egyszer közösen megéljék, azaz természetes adottságnak vegyék az együvé tartozás alkalmankénti megerősítését. Ennek hiányában a közszolgáltatások elemi funkciója sérül. E pillanatban nem látni az igényt arra, pontosabban nem látszik körvonalazódni olyan konkrét intézkedési terv, amelynek keretében a fenntartó sietne elősegíteni, hogy megszűnjön a szegregáció.

oriza