Kevés ember van ebben az országban, aki ne tudna valamilyen nemzetiségi őst felmutatni. Beszélgetések alkalmával mindenki elmeséli, vagy inkább felsorolja, hogy hányad részben ilyen vagy olyan származású felmenője. Svábok, tótok, örmények, dánok. Ettől szép ez az ország. Főleg akkor érdekes a reakciókat figyelni, mikor valamilyen ismertebb személyiség (álnevén celeb) mondja el magáról a származását.
Vajon miért vállalják be olyan kevesen a származásukat? Vajon szégyellik, vagy csak a természetes ösztön, amivel védik az intim szférájukat? Vannak, azonban akik bevállalták, sőt büszkén vállalják a kisebbségi identitásukat. Sean Connery talán a leghíresebb skót, példája alapján azt mondhatjuk, hogy sokan még márkanevet is tudnak belőle gyártani.
Itthon is bővelkedünk híres kisebbségiekben: Rogán Antal, Belváros polgármestere például büszkén mesél vend származásáról, és Kótai Mihály is büszkén vállalja cigányságát. De mi van a rejtőzködő többséggel? Görög Zita a Szőke kóla színésznőjére sem véletlenül osztották a cigánylány szerepét, mégsem beszél róla sehol. Talán fél, hogy összetöri a varázst… pedig ez csak emeli az értékét, ha még lehet.
Kisebbséginek lenni nem állapot, hanem tény. Micsoda siker lenne, ha úgy derülne ki Anettka származása, hogy sváb népviseletben táncolna egy nemzetiségi bálon! Vagy mi lenne, ha végre valaki kiderítené Majka gyökereit? Véleményem szerint sokkal többet tehetnének ezek az ikonok a nemzetiségek elfogadásáért, mint megannyi kormányprogram…
Zolovics
Utolsó kommentek