etnoblog

A magyar-görög kapcsolatok története messzire nyúlik vissza, azokba az időkbe, amikor a magyar törzsek még nem telepedtek le a Kárpát-medencében. Magyar vezérek, fejedelmek, hercegek keresztelkedtek meg Konstantinápolyban.

Cáfolhatatlan történelmi tény, hogy Hierotheosz görög szerzetes volt a magyarok első keresztény püspöke. Tevékenységét eredményesen főként a délkeleti területeken fejtette ki. Bár Hierotheosz a nagy egyházszakadás (1054) előtt lett a magyarok püspöke, érdemes megjegyezni, hogy az első kolostorok az egyházszakadás után is görög barátokkal népesült be. A Szent Gellért-legenda szerint Ajtony vezér „Maros városában monostort épített Keresztelő Szent János tiszteletér. Apátot helyezvén abba, görög barátokkal, az ő törvényük és szertartásuk szerint.” Annak bizonyítéka, hogy az Árpád-ház uralkodása idején nem csak délkeleten, hanem az egész országban létesültek görög kolostorok-monostorok, az a Szent Istvántól való görög nyelvű oklevél, a veszprémvölgyi alapított görög monostorról, amely Kálmán király másolatában (1109-es keltezéssel) maradt ránk:„Az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében. Én, István, keresztény s egész Hungria királya, miután létesítettem, felállítottam és berendeztem a szentséges Istenanya veszprémi, érseki monostorát, s összegyűjtöttem benne apácák seregét a magam, nőm és gyermekeim, valamint egész Pannonia lelki üdvéért, így rendelkezem. Ajándékozok ennek a monostornak 9 falut földestül együtt…” Az oklevél az adományozott birtokok felsorolásával folytatódik.

Az Árpád-ház kihalása után, az ortodoxok (s főként a görögök) helyzete egyre nehezebbé vált Magyarországon. Szakadároknak nevezték őket. Nagy Lajos király 1366-ban kiűzette Krassó és Keve megyéből az ortodoxokat. Tilos volt a házasságkötés ortodoxok és római katolikusok között. Nem szerezhettek nemességet, ha csak nem tértek át a római katolikus hitre. S ne felejtsük el, hogy a bizánci birodalom sem volt már a régi, egyre közelebb került a teljes összeomláshoz. A török veszély egyre fenyegetőbbé vált a Balkán-félsziget számára. V. Ioannész bizánci császár 1366-ban személyesen járt Budán, hogy I. Lajos segítségét kérje. Zsigmond uralkodása első éveiben, és különösen a XV. század derekán, a magyar külpolitika – Hunyadi vezetése alatt – nagy erőfeszítéseket tett a törökök kiűzésére Európa területeiről. Hunyadi János bátorságáról sokat írtak a görögök, s egy ismeretlen szerző például népies költeményben emlékezik meg a várnai csatáról (1444), s ebben „Jangosz Khoniatészt” (Hunyadit) a bibliai Sámsonhoz, Nagy Sándorhoz és Nagy Konstantinhoz hasonlítja. 

Konstantinápoly eleste után (1453) nagyon sokan elmenekültek a Balkán-félszigetről. Mátyás király pártfogásába vette az országba menekült ortodoxokat. A hagyomány szerint ő adományozta a szerbeknek azt a gótikus kolostort Csepel szigetén, ahol később aztán az egyik legszebb posztgót ortodox templom épült fel. Itt található a görög mesterek által kiképzett Keresztelő Szent János kápolna.

Buda visszafoglalása után, I. Lipót császár 1686-os felhívása nyomán sok balkáni lakos érkezett Magyarországra, többek közt az észak-görögországi Ipiroszból és Makedóniából, hogy letelepedjen az elnéptelenedett országrészeken. Így a XVII. században görög kereskedők áradata lepte el Magyarországot. (Természetesen nem hasonlítható össze létszámuk azzal a 40.000 szerb családdal, amely az 1699-es karlócai békekötés után menekült Magyarországra, félve a török megtorlástól.) Az 1720-as évekig kevesen telepedtek le véglegesen, szívesebben folytattak közvetítő kereskedelmet: a Török Birodalomból hozott árukat osztrák és magyar területeken értékesítették, az Ausztriában vásárolt termékeket viszont főként Magyarországon adták el.

Ezek a görögök jól ismerték már elődeik kedvező tapasztalatait, és egyrészt gyors meggazdagodásra számítottak, másrészt Közép-Európában nagyobb biztonságban érezték magukat, mint a Török Birodalom területén. A karavánok útvonalán állandó pihenőhelyek várták a kereskedőket, ezek emlékét őrzik többek közt a „Görögszállás”, „Görögtanya” helységnevek. Egy-egy sikeres út után a karavánok „arannyal teli zsákokkal” tértek haza.
1769-ben a törökök földig lerombolták a kézműiparáról híres és gazdag észak-ipiroszi Moszhopoliszt. Mesteremberei és lakói többsége a monarchia területein telepedett le. Ebben az időszakban a görög kereskedők már nem csupán vándorkereskedelmet folytattak, hanem boltokat béreltek, mészárszékeket nyitottak, állatokat tartottak, pénzt kölcsönöztek. Anyagi és erkölcsi érdekeiket a társulások, a kompániák védték és könnyítették meg. 1748-ban Gyöngyösön, Egerben, Miskolcon, Tokajban, Diószegen, Világosváron, Eszéken, Pesten, Péterváradon és Kecskeméten működtek a leggazdagabb kompániák. A magyarországi görög kereskedővilág gazdasági felvirágzását többek közt a kompániák működésének köszönhette.

Eris